- Kezdőoldal   Apró   Fórum   Humor   Mobil   myPage   Modell   Randi   Erotika  
 
Nap képe
Nap vicce




 
Kezdõoldal - Kutyatár
Mit szabad, és mit nem?
Kutyakalauz kezdőknek és haladóknak, nem teljesen komolyan
/2005-01-27/  << Nyomtatható verzió >>

Vigyázat, veszedelmesek!
E heti Kutyatárunkban, saját magam és mások élményei alapján elmondom nektek, hogy miként érdemes egyes helyzetekben viselkedni egy (vagy több) kutyussal szemben.

Először is, ha valaki sétáltatja ebét, és mi vele szemben megyünk, de alapjában véve félünk a jószágtól, azt ha lehet, ne mutassuk ki bősz oldalazással, amint egymás mellé érünk, mert ezt a kutya egyből leszedi - már, ha egyáltalán kíváncsi éppen akkor ránk. És ha leszedi, utána meg a gatyánkat fogja leszedni - palotapincsi kivétel, spániel már határeset. Ha semmiképpen sem tudunk uralkodni félelmünkön, ajánlom, hogy koncentráljunk egy távoli pontra, s mereven nézzük azt, amíg biztos távolba érünk - közben, azért nem árt vigyázni, hogy véletlenül se a rettegett eben gyalogoljunk végig, mert akkor semmit nem ér az egész. Szóval ne nézzünk rá, és konok, nemtörődöm arccal haladjunk a "sárga köves úton", akkor nem lesz baj.

Alapvető tétel
ugyanis (és ez nem vicc), hogy ha egy gazdi által sétáltatott eb nem kap kihívó tekintetet, vagy támadó mozdulatot valahonnan, akkor szinte biztos, hogy még fel sem kelti a figyelmét az, ha valaki elmegy mellette. Naponta több tucat kétlábú közelében edződik, kizárt, hogy pont önt vagy engem tiszteljen meg fogaival, ha erre nem kap külön "felkérést" tőlünk a viselkedésünkkel. Ha azonban igenis meg akarjuk szemlélni a blökit, mert mondjuk tetszik nekünk, akkor az a legjobb, ha a gazdi oldaláról közelítjük meg a témát, először vele haverkodunk össze. Utána, úgyis elfogad minket az eb, mert aki a gazdi barátja, az az enyém is - gondolja.


A rettegett "kisroti"
Másik eset. Gazdátlan, látszólag elanyátlanodott kutyuli magunkhoz édesgetése. Rögtön az elején felhívom minden kedves, haverkodni vágyó kutyabarát figyelmét, hogy nem mindig kell a szemünknek hinni! Vegyük az én kis szösszenetemet, mely úgy 8 évesen esett meg velem.

A házunk közelében, egy nagy, vastagtörzsű fa tövében egy pici tacsi szaglászott búsan. Én, éppen hazafelé tartottam az iskolából, és persze rögtön kiszúrtam, hogy szegény kis kutya egyedül bolyong ebben a cudar világban. Na, majd én megvigasztalom - mondtam magamban -, aztán cselekedtem. "Gyere ide, kutyuli! Fütty, fütty!" - éltem a sablon szöveggel, mire pici, elhagyatott, szomorú tacsi felemelte fejét, és konstatálta, hogy én is a világon vagyok. Eközben folyamatosan araszoltam felé legangyalibb - és valószínűleg legbárgyúbb - nézésemmel, egyre lejjebb helyezve a súlypontomat. Aztán átléptem azt a bizonyos határt, amit olykor a tanáraim is említettek csínytevéseim kapcsán, csak más értelemben, és a tacskó intim zónájába kerültem. Képzeljék el, amint egy pufidzsekis, enyhén hülye tekintetű kisiskolás síelőkre jellemző félig guggoló pózban közelít egy töprengéséből felzavart, kissé harcias tekintetű tacskó felé, amelyik amúgy is volt már vagy 10 éves - tehát az éretlen tacskó kitétel mindenképpen rám illett kettőnk összevetésében. Szóval ez a guggoló póz, varázsütésre megváltozik, és a következő filmkocka már egy lélekszakadva rohanó, meg közben üvöltő gyerkőcöt mutat, akit egy nála mérföldekkel kisebb méretű kotorék eb kerget. Azt, már csak a nagyon jószemű megfigyelő veszi észre, hogy a kutyus inkább csak megszokásból, mint igazi, feneketlen gyűlölettől vezérelve trappol egyre lemaradva a halálra vált ábrázatú gyerek mögött, büszke tartásban, hőstettétől eltelve.


Kicsi és mérges
Tanulság
: 1. A tacsi, természetesen nem volt gazdátlan, csak a nénike arrébb beszélgetett valakivel. 2. Közben a "szőrenemsok" egy kis elmélyülésben részesítette magát, amit én megzavartam. 3. Még mindig nem lett volna baj, ha nem megyek olyan gyorsan, annyira közel hozzá. 4. Ha fiatalabb, talán kevésbé rigolyás.

Ez egy utólag nagyon vicces, családunkban sokszor felhozott eset volt, de annyi leszűrhető belőle, hogy először tájékozódjunk arról, tényleg egyedüli ebről van-e szó. Meg az is fontos, hogy figyeljük a reakcióját, amint lassan közelítünk. Ez a közeledés természetes, és ne mesterkélt legyen, a kutya szemébe ne nézzünk meredten, mert kihívásnak fogja fel. Aztán, ha mégis megmordul, akkor lehetőleg ne szedjük nyakunkba a lábunkat, mert akkor meg már szinte tuti, hogy csak azért is utánunk ered. És mivel a testi adottságai jóval inkább megfelelnek a rövid vágtához, mint nekünk, csupán jóindulatán múlik, hogy utolér, vagy beéri - bajsza alatt mosolyogva - egy megugrasztással.

Sok tanulságos - és főleg mókás - esetről lehetne még beszélni, azonban ezeket jövő hét csütörtökére hagyom. Ha tetszett olvassátok!

Koppányi Szabolcs

  Kapcsolódó cikkek
- A magyar vizsla
- Boni, a skót juhász
- A pumi bemutatása
- Kutya mondja: vau!
- Mit szabad, és mit nem - folytatás
- Lulu, a németjuhász
- A picitől a versenyzőig
- A verseny
- Agility szabályok, pályamunka
- A karika, távolugró akadályok, asztal
 
Bejelentkezés
Név:

Jelszó:

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Keresés

rovaton belül
Keress


Randi

Impresszum   Médiaajánlat   Partnereink
© 2005 Debreceni InfoPortál