- Kezdőoldal   Apró   Fórum   Humor   Mobil   myPage   Modell   Randi   Erotika  
 
Nap képe
Nap vicce




 
Kezdõoldal - Kultúra - Könyvespolc
Sebők János – Az Ítélet Napja
Hóhérkötél vagy ciánkapszula? – Nürnberg 1946
/2006-10-20/  << Nyomtatható verzió >>
A nürnbergi per hatvan évvel ezelőtt, 1946. október 1-jén az ítéletek kihirdetésével, majd 16-án a náci háborús főbűnösök kivégzésével zárult. Bár a tárgyalást azóta a XX. század és egyben a világtörténelem egyik legnagyobb hatású, precedens értékű pereként emlegetjük, valójában mégis keveset tudunk e történelemformáló eseményről részleteiről, hiszen a hazai könyvkiadásban évtizedek óta nem jelent meg róla összefoglaló munka. Az ötvenes években csupán a vádbeszédeket adták ki, a hatvanas években pedig néhány szereplő – a börtönparancsnok (Andrus), a börtönpszichológus (Gilbert), a szovjet vádlók egyik képviselője (Poltorak) – elfogult, illetve szigorúan a szakterületükre szorítkozó emlékiratain kívül csak egy magyar nemzetközi jogász (Hercegh István) kísérelte meg szakmai szempontból ismertetni a per jogi vonatkozásait. Azóta sem fordításban, sem feldolgozásban nem jelent meg nagyközönségnek szóló könyv a nürnbergi perről, ennek megfelelően a mai napig – még az évfordulós szakcikkekben vagy a tankönyvekben is – a régi történelmi közhelyeket „mondják fel” újra és újra.

A könyv ezt a hiányt igyekszik pótolni, s az oknyomozó újságírás eszközeit használva elsőként próbál meg tárgyilagos és egyben érdekes képet adni a monstre per részleteiről, a bírósági tárgyalóterem, valamint a börtön korabeli történéseiről, hétköznapjairól. A szerző azonban nemcsak a tárgyalás részleteibe avat be, de olyan összefüggéseket, kulisszatitkokat is feltár, amelyek eddig rejtve maradtak a történelem iránt érdeklődő hazai olvasók előtt. A könyv ezért „hézagpótlónak” is tekinthető, mert valóban annyi újdonsággal és meglepetéssel szolgál, olyan tárgyi és ténybeli adatokkal bővíti ismereteinket, hogy a laikus olvasó számára éppúgy érdekes lehet, mint a történelem iránt behatóbban érdeklődő diákok, vagy az oktatók számára.

A könyv első része – Végjáték – A precedens per (Hóhér, teljesítse kötelességét!) – a per részleteivel – előzményeivel, lefolyásával, érdekességeivel, vitatott részeivel, a tárgyalás, az ítélethozatal kulisszatitkaival, a börtönélet részleteivel, az egyes szereplők (börtönszemélyzet, bírák, ügyészek, vádlottak) viselkedésével, megítélésével, illetve a kivégzésekkel –, majd pedig a per tanulságaival, jelentőségével, utóhatásával foglalkozik.

A könyv második része – Feladott játszmák (Akik a ciánkapszulát választották) – azoknak a náci háborús bűnösöknek (Hitler, Goebbels, Bormann, Göring, Himmler) a végső napjait és halálát ismerteti, akiknek sikerült – így vagy úgy – kibújni az igazságszolgáltatás alól, s ezáltal elkerülték a felelősségre vonást, az akasztófát. A szerző öt fejezetben ismét csak az oknyomozó újságírás eszközeivel igyekszik beavatni az olvasót a szövevényes történetek részleteibe. Ezeket a történelmi krimivel felérő „nyomozásokat” az teszi igazán érdekessé, hogy ma már tudjuk, a nagyhatalmak titkos szolgálatai érdekeltek voltak – és részben a mai napig érdekeltek – abban, hogy a valós történeteket eltussolják a közvélemény elől. A könyvből megtudhatjuk például, hogy miként és miért titkolta el a szovjet titkosszolgálat a legnagyobb náci háborús bűnösök – Hitler, Bormann, Goebbels – halálának valós körülményeit, hogyan tüntették el végleg Himmlert a brit titkosszolgálat emberei, miként „cselezhette ki” Göring amerikai segédlettel a hóhért, miért volt érdeke a pert rendező valamennyi nagyhatalomnak, hogy elhallgassák a náci főbűnösök öngyilkosságával, „eltüntetésével” kapcsolatos igazságot.

A könyv harmadik része – Kegyelemkenyéren – Horthy Miklós Nürnbergben (”Természetesen bűnös…de nagyon öreg már”) – nem kevésbé fordulatos fejezetben azt taglalja, hogy a szintén Nürnbergbe szállított, s ott hónapokig raboskodó Horthy Miklós – hangsúlyozott bűnössége ellenére – miként kerülte el szintén a politikai játszmák alakulásának eredményeként, Sztálin jóvoltából, illetve a magyar belpolitikai harcok egyik következményeként az ítélkezést.

A szerző még számos kérdésre keresi és találja meg a választ könyvében, ami annak köszönhető, hogy igyekezett felhasználni mindazokat a forrásokat – adatokat, dokumentumokat, emlékezéseket, interjúkat stb. –, amelyek segítségével ma már árnyaltabbá tehető az a korábbi „hidegháborús” Nürnberg-kép, amelynek fenntartása a szovjet tömb országainak sokáig éppúgy érdeke volt, mint a per okán sokat bírált nyugati szövetségeseknek. A könyvből az is kiderül, hogy feltehetően még további fontos részletek rejtőzhetnek a részben ma is zárolt, titkos dossziék mélyén. Ezek feltárása, megismerése azonban már a következő nemzedékek feladata lehet.

A könyv értékét növeli, hogy a kötetben szereplő több mint 200 fotó döntő többsége most jelenik meg először Magyarországon, s nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy reálisabb képünk alakuljon ki a „történelem legnagyobb hatású peréről”.

A szerzőről
Sebők János (1951) – újságíró, szerkesztő. Fő szakterülete az ifjúsági kultúra, ezen belül a popzene. A nyolcvanas években a Világ Ifjúsága munkatársa, rovatvezetője, a kilencvenes évek elején a Popcorn, a 100xSzép, a Top Gun főszerkesztő-helyettese, 2000–2003 között a Zene.net és a She.hu internetes portál főszerkesztője. Az utóbbi években szabadúszóként rendszeresen publikál a Népszabadságban, a HVG-ben, különböző folyóiratokban, lexikonokban és kiadványokban.

Főbb művei: A Beatlestől az új hullámig (1981), Ki kicsoda a rockzenében (társszerző, 1982), Magya-rock I–II. (1983–84), Volt egyszer egy Ifipark (1984), A daltulajdonos (1988), Madonna (1989), Rock a vasfüggöny mögött (2002), A Horthy-mítosz és a holokauszt (2004), A rock története 1. (2005), A Magyarock története I–II. (2005–2006)

 



  Kapcsolódó cikkek
 
Bejelentkezés
Név:

Jelszó:

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Keresés

rovaton belül
Keress


Randi

Impresszum   Médiaajánlat   Partnereink
© 2005 Debreceni InfoPortál