Debreceni InfoPortál
©  2004  dip.hu  Minden jog fenntartva.
Választási utózönge
…négyévente szökőév helyett
/2006-04-22/
Minden negyedik évben beköszönt pár olyan hónap, amikor hazánk lakossága szenved. Ha független, akkor azért, mert telefonon, levélben és személyesen kívánják meggyőzni: szavazni kell és természetesen ránk! Ha elkötelezett, akkor irritálja a másik tevékenysége és képviselői erőlködését zaklatásként éli meg.

Miért? A válasz egyszerű. Az elmúlt éveket és különösen az elmúlt heteket az agresszív kampánypolitika jellemezte. Országunk olyan jó helyzetben van vajon, hogy megengedhetjük magunknak pár milliárd elköltését reklámokra, plakátokra, szórólapokra. Mit kell ilyenkor tenni? Az államadósság mögül kipislogva ígéretekkel kell elhalmozni az embereket. Mi csökkentjük az adókat, iskolákat alapítunk, pénzt termelünk és boldogan élünk… Ja, akkor mi csökkentjük az árakat, emeljük a fizetéseket és minden ránk szavazónak autót adunk ajándékba. Mondjuk. Ezt még úgy sem ígérte más.

Mi történik, ha ezzel nem aratnak győzelmet? Kérem, taktikát kell változtatni! Pártprogram: hánytorgassuk fel a múltat, nézzük meg mit ígértek és mi az, amit teljesítettek. De főleg azt, amit nem. Járassuk le a másikat. Fürkésszük árgus szemekkel minden mozdulatát, majd adott pillanatban csapjunk le. Koholjunk vádakat. Előbb-utóbb csak elveszti minden hitelét. Ha nem megy, szedjünk elő régi botrányokat. Csak ne csengene a fülembe számtalan politikus jelszava: nem a múlttal kell foglalkoznunk, hanem a jövővel, hogy az ország sorsa jobbra forduljon.

Tekintettel arra, hogy a siker még mindig várat magára, így a következő lépés: szólni kell a néphez. Vidéki barátaim! Menjetek el szavazni és nem omlik össze a gazdaság! 50 millió forintos amerikai traktorokból nem lesz hiány. Aki ezek után sem menne, azt elkísérjük. Kovács Pisti, aki szavazóképes, elkötelezett híve hazájának, megmutatja melyik a helyes út. Akár piros pólóba is öltöztetik. Nekünk nincs más dolgunk, mint elmenni szavazni.

Nem utolsó sorban vett hadászati eszközként itt van a már Kazinczy Ferenc által is oly sokat dicsért magyar nyelv. Politikusaink úgy döntöttek csatlakoznak a nyelvújítási mozgalomhoz és új szavakat alkotva vívnak ki elismerést. Íme néhány hatásmechanizmust szolgáló összetett szó: luxusbaloldal, limuzinszocialisták, depresszió- vagy horrorkampány. Van ezeknek alapja vagy legalább értelme? Csak ők tudják, de reméljük a Magyar Értelmező Kéziszótár átírása még várat magára.

És mi jöhet még az elkövetkezendő két napban? Ezt mindenki fantáziájára bízom, de főleg politikusainkéra. Az ő leleményességük kiszámíthatatlan, de annyit azért kérdeznék: tényleg csak Magyarország számít? Ha igen, akkor el kellene gondolkodni.