- Kezdőoldal   Apró   Fórum   Humor   Mobil   myPage   Modell   Randi   Erotika  
 
Nap képe
Nap vicce




 
Kezdõoldal - Tudomány - Mozaik
Kiskarácsony - Nagyvilág
Avagy nem mind csúcsdísz, ami áll!
/2005-12-25/  << Nyomtatható verzió >>
A szeretet ünnepe mindenki számára tisztán érthető és érzékelhető valójában áll most előttünk, áthat erejével, körülvesz, összeköt és megvilágosít minket. Hatalmas, mert az életből árad. Ez az az érzés, amit senki nem tagadhat meg magától, mindenkit megérint, mindenkihez elér; ez az, amire legbelül mindenki vágyik. Ez a néhány nap arról az elemi összetartó erőről szól, mely egyszerűségével és tisztaságával a legvadabb ateistát is a szentség közvetlen közelébe sodorja.

De tegyük félre a patetikus mondatokat és - a teljesség igénye nélkül - nézzük meg hogyan is tartják a karácsonyt a világ egyes népei.

Az északi népeknél (ahogy nálunk is) bevált sajátosság a december elejei készülődés a Miklós napi mutatványra. Feldíszítik házukat, mindenféle sütiket és ajándékokat fabrikálnak. A gyermekek leveleket írnak a télapuhoz, remélve, hogy a szemfüles anyukák és apukák lesből lecsapnak rájuk és szorgosan gondozzák a kicsik elfojtott vágyait. De ne feledjük a karácsonyfa-állítás szokását sem, hiszen ez a történet is - kb. 400 évvel ezelőttről - onnan ered. Aztán jön a vízkereszt és szegény fácskának annyi…

A Walesi emberek kimondottan zenebatárok, Ők speciel a hárfát hívják segítségül a hangulatemelésére. A falusiak által megválasztott, tetőtől-talpig fehér ruhába öltözött, kezében hosszú póznán tartott lókoponyát hordozó, (Mari llwyd) által „megharapott” emberke adó/adomány/fizetésre kötelezett!

Az Írek számára a karácsony Karácsony estétől Vízkeresztig tart, mely más népektől eltérően nem a buliról szól. Náluk kicsit másak ezek a napok. Ők a karácsonyi kaja után a nyitott ajtóba helyeznek kenyeret és tejet a vendégszeretet szimbólumaként. Hja, kérem; történelem... Másnap viszont buli!


A Nagy Amerikai (US), fehér szakállú, nagypocakú „Santa Claus” az 1860-as években született, a Holland Sintaklaas (St Nicholas, Szent Miklós azaz Mikulás) megfelelőjeként. Bár a „honfoglalók” már a 17-ik században eljutatták az újvilágba hírét, tulajdonképpen csak Washington Irving író tollvonásai után lett ismert és szeretett 1809 után. Akkoriban az USA-Télapó-Apó még csak gyalogosan közlekedett, sőt piros-ruci-mentesen, de legalább repkedésben megfelelt mai másának, sőt – az akkori divat megfelelőjeként - a pipa híve volt. Kicsit várnia kellett mire elismerték, de igazi dizájnját 1863-ban végre elnyerte.

Irakban a keresztény családok saját házuk udvarán tartanak ünnepséget, melynek keretében az egyik gyermek felolvassa a Koránból a Születés egy versét, miközben a többiek körötte égő gyertyával világítják meg a teret. A felolvasás végén az udvar valamely sarkában máglyát gyújtanak. Amennyiben a szárított tüskékből rakott kazal porrá ég, a család biztos jövő elé nézhet. Égetés közben a rokonok zsoltárokat énekelnek, majd hamvadás után mindenki átugrik háromszor a hamvakon és kíván egy nagyot.

Mindazonáltal ne feledjük, sokak számára a karácsony nem más, mint a szentség és a család legszebb ünnepe, ámbátor vannak, akiknek csak egy családi összejövetel, mások számára pedig egy újabb alkalom, amikor az egyedülállókat tarkón leheli a sokak számára megadatott együttlét öröme.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk olvasóink és természetesen mindenki számára!




  Kapcsolódó cikkek
 
Bejelentkezés
Név:

Jelszó:

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Keresés

rovaton belül
Keress


Randi

Impresszum   Médiaajánlat   Partnereink
© 2005 Debreceni InfoPortál