- Kezdőoldal   Apró   Fórum   Humor   Mobil   myPage   Modell   Randi   Erotika  
 
Nap képe
Nap vicce




 
Kezdõoldal - Sport - Harcosok klubja
Sándor Tamást igazi profivá érlelték a külföldön töltött évek!
/2005-02-23/  << Nyomtatható verzió >>

Tamás keményen készül
a tavaszi szezonra
Debrecen egyik legnépszerűbb sportembere, a DVSC kupagyőztes-, bajnoki bronzérmes labdarúgócsapatának kapitánya, Sándor Tamás volt a dip.hu vendége. A 11-szeres válogatott labdarúgó öt évet "húzott le" külföldi csapatokban, játszott a Torino, a Genclerbirligi és a Beitar Jerusalem színeiben is, de néhány éve - a gyermekkori baráttal, Dombi Tibivel együtt - visszatért nevelőegyesületéhez, hogy a bajnoki dobogó legfelső fokára vezesse a piros-fehéreket. A tavalyi szezonban már nagyon közel állt a Loki a végső sikerhez, de az utolsó fordulóban a Fradi-pályán botlottak a fiúk, így elúszott a bajnoki cím. "Tobe" mesélt arról, miként formálták kész játékossá a kint eltöltött évek, szóba került, miért mondta le a válogatottságot, s az is, hogy nemrég elvállalta egy drogprevenciós program fővédnöki tisztét is.

Nemrég érkeztetek haza Törökországból, ahol majdnem két hetet edzőtáborozott a csapat. Te egy ideig játszottál is ebben az országban, a Genclerbirligi csapatában.

- Igen, de csak három hónapot, amikor a Torino kölcsönadott a kiesés ellen harcoló gárdának, s szerencsére sikerült bennmaradnunk a legmagasabb osztályban. 

Sokakat meglepett, hogy a török kiscsapathoz kerültél, hiszen előtte óriási tervekkel igazoltál a nagy hagyományokkal rendelkező torinói bikákhoz. Azonban ahelyett, hogy az észak-olasz iparváros vörös mezes csapatában rúgtad volna a gólokat, egy ideig még pályára sem léphettél az olasz "B" ligában.

- Ez egy hosszú történet. Amikor a csapathoz kerültem, kiderült, hogy az EU-n kívüli játékosoknak járó státusz már be van töltve. Nem azt mondom, hogy átvertek - mert a vezetők sem tudták pontosan, miként fog alakulni a két EU-n kívüli idegenlégiós sorsa a Torino keretében -, de mivel én is EU-n kívüli játékos voltam, csak akkor játszhattam volna, ha Floriancsicsot és Karicsot, a két horvátot el tudja adni a Torino. Sajnos ez a dolog sokáig húzódott, több mint három hónapig, s ez idő alatt még mezszámom sem nagyon volt.
Ebben az időszakban nagyon nem ment a Torinónak, a 17. helyen szerénykedett a csapat, pedig a célkitűzés az volt, hogy fel kell jutni az "A" ligába. Esélyem sem volt bekerülni a gárdába, mert hiába játszottam jól az edzéseken, mérkőzéseken nem léphettem pályára, az említett okok miatt. Aztán új edző érkezett a klubhoz, új olasz játékosokkal is bővült a keret, a két horvátot is eladták, s az együttes elkezdett megindulni felfelé a tabellán, miközben kialakult a jól megszokott szerkezet is. A sikerekben ekkor nekem nem sok szerepem volt, hol a kispadon ültem, hol becseréltek, szóval nem kaptam sok játéklehetőséget. Ekkor eldöntöttem, hogy egy olyan csapatban akarok játszani, ahol rendszeresen pályára léphetek. Így adott kölcsön a Torino a törököknek.

Lehet, ha türelmesebb vagy, ma az olasz "A" ligában játszol. Nem kapkodtad el egy kicsit ezt a lépést?

- Ez már sosem fog kiderülni. Ha belegondolok, lehet, hogy várhattam volna a soromra, hiszen hároméves szerződésem volt, de én egy fél év után meguntam azt, hogy keveset játszottam.

Régebben azt nyilatkoztad, hogy nem szeretnél az izraeli bajnokságban játszani, aztán a rövid török kitérő után, a Beitar Jerusalem csapatához kerültél, ahol igazi vezéregyéniséggé váltál, a hátadon vitted a csapatot, imádott a közönség. Miért változtattad meg az eredeti álláspontodat?

- Eszterházy Márton (volt válogatott labdarúgó) keresett meg, hogy lenne-e kedvem Izraelben játszani, mert a Beitar eladta Pisont Istvánt. Mivel nagyon meg voltak elégedve akkoriban a magyar labdarúgókkal, mindenképpen magyar játékost szerettek volna a helyére. Hasonló anyagi kondíciókkal kötöttünk szerződést, mint az olasz csapatommal. Nagyon szép négy évet töltöttem Izraelben, élveztem a focit, pályafutásom egyik legszebb időszaka volt ez. Sokat segített a beilleszkedésben Hamar Pisti és Sallói Pisti, no és persze a kint élő magyar labdarúgó-kolónia.

Négy sikeres év után, újabb fordulatot vett az életed, visszatértél a nevelőegyesületedhez, a DVSC-hez. Mi volt a váltás oka?

- Egyetlen egy dolog miatt jöttünk haza, nagyon fontosnak tartottuk, hogy a gyermekeink magyar iskolában tanuljanak. A lányom, Loretta nem járt kint Izraelben iskolába, a feleségem segítségével sajátította el az első osztályos anyagot, amiből később itthon vizsgát tett. A következő évben már Tamás fiam is iskolaköteles lett, s úgy gondoltuk, jobb, ha hazaköltözünk. A gyerekeknek amúgy is hiányzott a közösség, mert a kint élő magyar játékosok és családjaik közül, ekkor már elég sokan hazaköltöztek. Fel sem merült bennem, hogy Magyarországon más csapatban játsszam, mint a DVSC, s szerencsére sikerült is megegyeznem a klub vezetőivel.

Öt év légióskodás után, tapasztalt profiként tértél haza a hajdúsági gárdához, szemmel láthatóan megváltozott a személyiséged és a játékhoz való hozzáállásod. Győzelem és vereség esetén is ugyanolyan higgadtan nyilatkozol a sajtónak, nem esel túlzásokba, a helyén kezeled a dolgokat, a pályán pedig sokkal összeszedettebben és koncentráltabban játszol. Mondhatjuk azt, hogy ez a külföldön töltött évek "hozadéka"?

- Két részre bontanám a dolgot. A pályán valóban másképpen állok a játékhoz.

"Tobe" akcióban
Nagyon sokat tanultam a kinti évek alatt, ma már az edzéseken is sokkal többet próbálok kihozni magamból, a mérkőzéseken pedig mindig igyekszem 100 százalékos teljesítményt nyújtani. Az első debreceni időszakom alatt jó, ha 60-70 százalékot produkáltam egy meccsen, de olyan is volt, hogy még ennél is kevesebbet teljesítettem.
A pályán kívüli viselkedésem azonban nem feltétlenül a külföldi évek miatt lett ilyen, de valóban jobban megfontolom, átgondolom a helyzeteket. A már megtörtént dolgokon nem sokáig rágódom, igyekszem mindig előre nézni, minél hamarabb a következő feladatra koncentrálni.

Azért azt nem hiszem, hogy a májusban elvesztett Fradi elleni rangadó után - ahol a bajnoki cím volt a tét -, könnyen túltetted magad az eseményeken.

- Hát…, valóban nem ment könnyen a dolog, ez volt az utolsó forduló, befejeződött a bajnokság, így volt időm gondolkodni a kudarcon. De szerencsére jött a nyári Intertotó-kupa, így volt újabb feladat, s ezekre kellet koncentrálnom.

Említetted, hogy "fejben" is igyekszel maximálisan koncentrálni az edzéseken és a mérkőzéseken egyaránt. Szerinted mennyire játszik az szerepet a csapat eredményességében, hogy az edző mentálisan is rendben tartsa a játékosokat és "ápolja" a lelküket?

 - Úgy gondolom, egy játékosnak fontos, hogy érezze az edzője bizalmát, a tőle kapott dicsérettel arányosan nő a labdarúgó önbizalma is. Ilyenkor a játékos olyan helyzeteket is elvállal a pályán, amit önbizalom nélkül nem tenne meg.  Azonban nem szabad túlzásba esni a lelkizéssel sem, meg kell találni a középutat.

Kik voltak azok az edzők, akiknek sokat köszönhetsz a pályafutásod során?

- Választék aztán van bőven, éppen a napokban számoltam össze, mióta első osztályú játékos vagyok, húsz edző keze alatt játszottam. Gyermekkoromban Sidó Csaba foglalkozott velem, akinek mind szakmailag, mind emberileg nagyon sokat köszönhetek, neki mindig örök hálával tartozom. Az ifi válogatottnál Piski Elemértől tanultam szakmailag nagyon sokat, de feltétlenül meg kell említenem Garamvölgyi Lajos nevét is, aki lehetőséget adott arra, hogy fiatalon pályára lépjek a DVSC felnőtt csapatában.

Slágertéma, bajnok lesz-e az idén a Loki? A DVSC-nél a tulajdonos, Szima Gábor kivételével senki nem meri kijelenteni, hogy bajnokságot kell nyerni a csapatnak. Ez babonából vagy kishitűségből adódik?
 
- Amikor még Izraelben játszottam, már akkor kijelentettem, ha hazajövök Debrecenbe, szeretnék majd bajnokcsapat tagja lenni. A mostani idény folyamán azonban ezt nem sokszor mondogatom, mert nem szeretném, ha a csapattársaim vállán túl nagy lenne a teher. De nincs is erre szükség, hiszen mindenki felnőtt ember, s tudja, hogy mi a cél a szezonban. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy egy kicsit babonás vagyok, nem szeretném elkiabálni a dolgokat.

Ha teljesül az álom és megnyeritek a bajnokságot, lesz még egyáltalán motiváció, hogy folytasd a pályafutásodat?

- Ez még a jövő zenéje, erről egyelőre még nem tudok nyilatkozni, de ha ilyen körülmények lesznek, akkor talán még három napot el tudok tölteni a pályán - mondja félig viccesen, félig komolyan a középpályás -, hiszen katasztrofális állapotban vannak a debreceni pályák, s emiatt sajnos sok a sérült is a csapatban.

Tisztán látod mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy csapat. Nem gondoltál arra, hogy játékos pályafutásod befejezése után kipróbáld az edzői pályát?

- Nem tudom, nagyon nehéz edzőnek lenni. Húsz játékosnak megfelelni, jó erőállapotba hozni a csapatot, megtalálni a megfelelő taktikát, és a pszichés felkészítés sem egyszerű dolog. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy nehéz szakma, de biztos ki fogom próbálni. Azt viszont nem tudom, hogy gyerekekkel vagy felnőttekkel fogok-e majd foglalkozni. Az idő majd választ ad erre is.

Tamás, megkerülhetetlen egy kérdés. Talán most vagy pályafutásod csúcsán, mégis nemet mondtál Matthäus kapitánynak, amikor meghívott a nemzeti tizenegybe. Úgy érzed nem bírnád a kettős terhelést vagy más oka is volt a döntésednek?

- Csak akkor tudnám megmondani, hogy bírom-e a kettős terhelést, ha mind a két fronton kilencven perceket játszanék. Azért jöttem haza Debrecenbe, hogy bajnok legyek a Lokival, most ez a legfontosabb számomra! Voltam már 11-szer válogatott, nincs bennem sértődöttség, de azt hozzá kell tennem, amikor kint játszottam Izraelben és nagyon jól ment a játék, akkor senki nem hívott meg a válogatottba, senki nem foglalkozott velem. Azt azért meg kell mondanom, nagyon jól esett, hogy egy olyan ember hívott a válogatottba, aki játékosként a világ egyik legjobbja volt és edzőként is bizonyított már.


A középpályás bajnok akar lenni!
Békés, megfontolt, nyugodt embernek tűnsz a hétköznapi életben. Van-e egyáltalán olyan dolog, ami ki tud hozni a sodrodból? (A Loki kapitánya hosszasan
gondolkodik.)

- Hát, ez nagyon nehéz!

Magadba fojtod a gondjaidat, számolsz inkább tízig?

- A magánéletben nem tízig, hanem elszámolok ezerig is, de inkább magamban hordozgatom a dolgokat. Persze, tudom, ez nem a legjobb, így van, amikor én is kitörök. Az igazságtalanságot nagyon nehezen viselem, s ez utóbbi, a futballpályán is sokszor meglátszik rajtam. A labdarúgásban gyerekkorom óta igen vehemens vagyok a bírókkal és az ellenféllel szemben is.

A pályán kívül mi az a tevékenység, amelyben teljesen fel tudsz töltődni?

- A horgászás az, ami teljesen ki tud kapcsolni, azonban nekem az is fontos, hogy ne csak tartsam a botot, hanem fogjak is valamit. Vannak barátaink, akiknek hasonló korú csemetéik vannak, mint a mi gyermekeink, így velük is sokszor szoktunk közös programot csinálni. De természetesen mindenekelőtt a család számomra a legfontosabb, igyekszünk a feleségemmel minden percet kihasználni, hogy együtt legyünk a gyerekekkel. Tökéletes családom van, olyan, amilyenre mindig is vágytam! Ez a háttér nekem nagyon sokat számít, teljesen megnyugtat, így a pályán is jobb teljesítményre vagyok képes. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek is, békés, szerető családban nőttem fel, s így én is igyekszem hasonló hátteret teremteni a gyermekeimnek.
 
Ha már a gyerekek szeretetéről esett szó, nemrég elvállaltad a szülőknek szóló "Nevelj okosan!" drogprevenciós program fővédnöki tisztét. Mesélj erről egy kicsit!

- Valóban így van, de elmondtam a szervezőknek, csak úgy vállalom el a tisztséget, ha komolyan és hosszútávon csináljuk a kampányt, s nem csak néhány szórólapra kerül rá a nevem. Igaz, az én gyerekeim még nincsenek abban a korban, hogy fenyegetné őket a drog, de az idő gyorsan szalad, és azt szeretném, mire felnőnek, addigra hatékony lenne a drogmegelőző kampányunk.

Köszönjük a beszélgetést! Sok siker kívánunk a csapatkapitánynak, reméljük, az idén megszerzi a Loki a hőn áhított bajnoki címet, s akkor ismét leülhetünk egy újabb beszélgetésre!

BéZé

  Kapcsolódó cikkek
- I. Henrik a trónra tör!
- A mélység titka
- Szelek szárnyán
- Csajok a csúcson!
- A "Hóhér"és a "Zsivány" keményen készül az új kihívásokra
- Szabó Beáta az ökölvívó Európa-bajnokságra készül
- Aikidó videók: UdekimeNage2
- Sidó Csaba 25 éve szolgálja a debreceni labdarúgást
- Aikidó videók: UdekimeNage1
- Aikido videók: TenChiNage
 
Bejelentkezés
Név:

Jelszó:

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Keresés

rovaton belül
Keress


Randi

Impresszum   Médiaajánlat   Partnereink
© 2005 Debreceni InfoPortál